Search
  • Angelika Kovács

,,Nem siettetem, nem fékezem, hanem mellette haladok” – interjú Völgyi Erika coach-csal

Updated: Aug 30

Völgyi Erika hiszi, hogy fontos meglátni az embert a munka mögött – ez ösztönözte arra, hogy sikeres közgazdászként a Coach Akadámián képezze tovább magát. A HiSchool önkéntes coachaként középiskolásokat támogat életük első meghatározó, önálló döntésük meghozatalában.


Miért vágtál bele az önkéntes coachingba?


Izgalmasan hangzott a felkérés, hogy diákoknak személyre szabott támogatást nyújthatok egy nagyon fontos életszakaszban. Kíváncsi voltam, hogyan működik a fiatalabb generáció ilyen hangsúlyos döntési pont előtt. Újdonság volt számomra a diákokkal való coaching és érdekelt, milyen hatékonyan lehet támogatni a pályaválasztást ezzel az eszközzel.

Mit gondolsz, miben különbözik az ifjúsággal végzett coaching a felnőttől?


Érzékelhető a különbség. A legszembetűnőbb talán, hogy nagyon ritkán hallom a diákoktól, hogy „az a baj...”. A felnőtteknél sokszor a sérelmeik okozzák az elakadásukat, a középsulisoktól viszont még távol áll a panaszkodás.





Szerinted a coaching, mint módszer hatásos a diákok pályaorientációjával kapcsolatos elakadásaik feloldására?


Nagyon! A visszajelzések egytől-egyig azt mutatják, hogy rendkívül hálásak, amiért olyan valakivel beszélgethetnek, aki nem mondja meg a „tutit”, nem tolja rájuk a saját véleményét. A kérdések kapcsán olyan összefüggéseket fedeznek fel, amik segítenek a saját gondolataikat tisztán látni, rendszerezni. A beszélgetéseken felfedezzük, mik a legnagyobb dilemmáik a pályaválasztással kapcsolatban, miközben összeillesztjük a fejükben lévő puzzle darabokat egy képpé. A legfontosabb, hogy csak a saját élményükkel, érzéseikkel, ötleteikkel dolgozunk, a tanárok és a szülők elvárásai, bár begyűrűznek a beszélgetésbe, mégis a fókusz a diákon van folyamatosan. Tulajdonképpen saját magukat kezdik el mélyebben megismerni a folyamat során, ami már önmagában fantasztikusan értékes támogatás ennek a korosztálynak. Az, hogy megfogalmaznak magukról gondolatokat, és pozitív tulajdonságaik kerülnek hangosan kimondásra nekik egy egészen új helyzet. Nekem, mint coachnak nagyon jó érzés, hogy megkapom a bizalmukat, megnyílnak előttem, és tudják, hogy minden elhangzott szó közöttünk marad.


Te milyen elakadásokkal találkoztál önkéntes coaching alkalmaid során?


Egyrészt a túl sok lehetőség bénítja meg őket, másrészt kevés hasznos információt tudnak szerezni a munka világáról. Közelebbi benyomásuk egy szakmáról leginkább csak a családjuktól van, és nagy kérdés számukra, hogy a saját erőforrásaik alapján milyen lehetőségekből meríthetnek. Van olyan is, akinek már megvan a továbbtanulás iránya, de nem látja tisztán, mit fog kezdeni a diplomájával a felnőtt életben. Előfordul, hogy az egyetemtől tartanak, vagy a külföldi tanulással kapcsolatban fogalmazódnak meg kérdőjelek. Szóval rengeteg kérdéssel küzdenek, és mellette nagyon súlyosnak élik meg a pályaválasztás terhét. Izgulnak, hogy jól fognak-e dönteni, mik lehetnek a következmények, és ez azért tudja őket stresszelni. Nem élik meg jól, ha nem vagy nehezen tudnak kiállni a saját véleményükért, sokszor vágynak rá, hogy mások ne tudják őket olyan erősen befolyásolni. Coachként abban is támogatom őket, hogy magabiztosabb legyen a fellépésük a saját érdekképviseletükben.




Milyen eszközökkel dolgoztok a coaching céljának eléréséért?


Amit nagyon kedvelnek és többször is alkalmazom, az a képzeletbeli névjegykártya készítése. A feladat a következő: képzeld el, milyen lesz a névjegykártyád mondjuk 10 év múlva. Tervezd meg részletesen: milyen papíron van, mi a titulusod, milyen cégnél dolgozol – találd ki minél pontosabban! Előttem van a diákok boldog arca, ahogy belefeledkeznek a feladatba és egyre motiváltabbak lesznek a jövőjükkel kapcsolatban. Ezzel a játékkal az álmukat írják le, és rettentő büszkék önmagukra a végén.


Szoktunk olyan vizualizációs feladatot is csinálni, hogy a coachee elképzeli képként az életét. Majd ránézünk, mintha egy puzzle lenne. Mi alkotja a keretet? A keret lehet például a család, az anyagi biztonság stb. Mik a sarokpontok? Mennyire vannak kirakva, felépítve a belső részek? Elképzeltetem, hogyan fognak összeérni az egyes részek. Amikor azzal játszunk képzeletben, hogy hogyan építi tovább a puzzle-t, egyúttal arra nézünk rá, ehhez milyen képességeket, készségeket tud felhasználni? Ahol szükséges, még mélyebben vizsgálódunk.


A vizuális játékok mellett a szimbolikus feladatok is nagyon jól működnek a kamaszoknál – szuper eszköz például az ajtós játék. Ez főleg akkor használható sikerrel, ha a diák már csak két konkrét lehetőség közül szeretne választani jövőjét illetően. A játék során csukott szemmel közelít egy-egy ajtóhoz – mindegyik ajtó egy lehetőséget szimbolizál –, és meg kell figyelnie, hogy érzi magát, amikor megfogja a kilincset és belép az ajtón. Milyen volt kinyitni az ajtót? Mit lát? Mi van az ajtón túl, mi történik, miután belépett rajta? Milyen érzéseket keltett az egyik, illetve a másik ajtón való belépés? Ez a bizonytalanságok feltérképezésére nagyon jó, illetve azzal, hogy a diák elképzeli magát különböző helyzetekben, azt is megtapasztalja, hogy milyen a viszonya az egyes lehetőségekhez. Nagyon mélyen képesek beleélni magukat és a tisztánlátást nagyban segíti számukra ez a játékos képzeletbeli utazás a jövőjükbe.




Hogy érezted magad a diákok coachingjaiban? Mit ad neked, hogy HiCoachként segítesz nekik?


Sok folyamaton vagyok túl és elmondhatom, hogy mindegyik során nagyon jól éreztem magam. Nagyon lelkesítő, el sem tudom képzelni, hogy abbahagyom! Nagyon inspiráló megtapasztalni, hogy már ez a fiatal korosztály is milyen felelősségteljesen gondolkodik, hogy mennyire komolyan foglalkoznak a jövőjükkel. A hálás visszajelzések, a mosolyok, az aha-élmények és a csillogó szemek miatt is nagyon megéri csinálni. Szívmelengető, hogy támaszt nyújthatok számukra egy meghatározó állomáson, rászánva az időm és az értő odafigyelésem. Nem siettetem őket, nem is fékezem, hanem mellettük sétálok, együtt haladunk. Nagyon örülök neki, hogy belevágtam, sokkal többet adott és hozott, mint ahogy elképzeltem.







393 views0 comments