ZOLÁK-HEGYI ANDREA

Sosem felejtem el azt a pillanatot amikor odaálltam anyukám elé és elmondtam neki, hogy én bizony színésznek akarok továbbtanulni. 17 éves voltam akkor...
Azt nem mindig tudtam, hogy mit is kellene tennem, de azt mindig tudtam, hogy mit szeretek és a színpad egy volt közülük. Végül színész lettem. Imádtam a színpadot, a szerepeket, azt a tanulást, hogy ki vagyok én és hogy vagyok én a karakterben, a darabban.
Viszont néhány csalódás után kiköltöztem Angliába és itt helyezkedtem el, itt lett munkám, férjem és családom.
Végül részben a kisfiamért léptem rá az önismereti útra és rendbetettem a saját dolgaimat. Több, mint két éve pedig már én is coachként fejlődöm. Azt érzem most találtam egy olyan irányt, amit teljes szívvel és odaadással tudok művelni.
Coachingjaim alatt fokozottan figyelek a partnerségre, az egyenjogúságra, lehet "nem"-et mondani, de lehet szárnyalni is. Az én célom az, hogy megtaláljuk a közös hangot, ahol biztonságosan tudunk együttműködni úgy, hogy azzal még esetleg többek is lehetünk. Az én segédeszközeim főként a megoldásfókuszú kérdéseim, egy-egy felfedezés, új szempont és az őszinteségem.
Izgatottan várom a kapcsolódást és az egymástól való tanulást!