Search
  • Balassa Zsuzsa

„Még mindig lenyűgöz, hogy mennyire sokszínűek és egyediek vagyunk mindannyian"

Göntér Móni PCC coach, mentorcoach, főiskolai oktató, a HiSchool önkéntes mentora. Értékes szakmai támogatása, rendszeres mentor coaching alkalmai teszi még profibbá, még lelkesebbé a HiSchool önkéntes coach csapatát.


- Eredeti, mérnöki végzettséged hogyan hasznos számodra coach és coachtréneri munkádban?

- De jó kérdés! Nem gondolkodtam még ezen. És ugye ebben a kérdésben ott az állítás, hogy valahogyan hasznát veszem a coachingban a mérnöki végzettségemnek.

A mérnöki gondolkodás egyrészt nagyon pragmatikus, azt keresi, hogyan lehet a gyakorlatba ültetni az elméletet, másrészt sajátja az a felfedező kíváncsiság, amely szeretné megérteni, hogyan működnek a dolgok. Azt gondolom, mindkettő jellemző rám a coachingban is: egyrészt mindig erős fókuszom van a gyakorlati megvalósításon, azon, hogy az ügyfél a felismeréseit, új ötleteit, hogyan tudja a mindennapi életében megvalósítani. Másrészt – olykor talán naiv, gyermekinek tűnő – nyitott kíváncsisággal hallgatom az ügyfelemet. Még mindig lenyűgöz, hogy mennyire sokszínűek és egyediek vagyunk mindannyian.

Egy másik előny, amikor mérnököket, műszaki területen dolgozókat coacholok, hogy értem, beszélem a nyelvüket, ki tudok törni abból a buborékból, amit a coaching szófordulatai, szakzsargonja jelent, s ami nem feltétlen érthető a műszaki emberek számára; a néha furcsának tűnő coachingkérdéseket le tudom fordítani az ő nyelvükre.


- Mióta dolgozol coachként, mentorcoachként, mik a mérföldkövei ennek a karrierednek?

- 2011-ben végeztem brief coachként, s rögtön, sőt, már a képzés alatt elkezdtem coacholni, végzéskor pedig egyből a Solutionsurfers csapatának is tagja lettem.

Rá egy évre, 2012-ben elvégeztem a teamcoach-képzést is. Mivel ezt megelőzően pszichodráma vezetőként évekig önismereti csoportokat vezettem, kezdetben sokkal testhezállóbbnak éreztem a csapatcoachingot, mint az egyénit, évekig ez volt előtérben, sokkal több teamcoachingot vezettem, mint ahány egyéni ülésem volt. Később ez változott.

Coach szakmai utamon fontos mérföldkő még a 2015-ös év, amikor elkezdtem a Pünkösdi Teológiai Főiskolán coachingot és hozzá kapcsolódó szakmai tantárgyakat oktatni. Azóta eltelt több, mint hat év és még mindig töretlen a lelkesedésem.

Ugyanebben az évben érett be az a munka, amit előtte a coaching gyermekekkel és kamaszokkal történő alkalmzásába fektettem. Egyre több megkeresést kaptam egyéni ügyfelektől, iskolai osztályoktól és tantesületektől egyaránt, ebből született meg végül a “Megoldásközpontú coaching gyermekekkel, kamaszokkal” képzés is, amit a HiSchool önkénteseinek jelentős része is elvégzett már.





- Jelenleg kb. hány százalékban foglalkozol fiatalokkal?

- Pontosítsuk, hogy ez mit is jelent, hiszen van nekem itthon négy, közülük kettő középiskolás még. A két egyetemista lányomat már tudom felnőttnek tekinteni…

Na, de komolyra fordítva a szót, gondolom az számítana ide, amikor közvetlenül velük, a fiatalokkal dolgozom, és nem tanároknak, vagy más, fiatalokkal foglalkozó szakembereknek tartok képzést, mert ez utóbbi csak közvetett hatás.

Gyermekpszichodráma-vezetőként dolgoztam óvodás és iskolás korú csoportokkal, tartottunk gimiseknek dr. Török Rékával pályaválasztási foglalkozásokat. Ebben az időben kb 20%-a volt az ügyfeleimnek 6-18 év közötti gyermek illetve fiatal. Most ez körülbelül 2-3%-ot jelent óraszámban, létszámban több, mert megyek iskolai osztályokhoz is. A figyelmem arra fordult, hogy megtanítsam a szemléletmódot, módszertant olyanoknak, akik ezt beépítik a gyerekekkel való munkájukba, ezért most inkább közvetve foglalkozom a fiatalokkal. Nagyobb hatást tudunk így elérni.


- Miért döntöttél úgy, hogy munkáddal támogatod a HiSchool ügyét?

- Egyrészt mert a fiatalokkal való munkám során azt tapasztalom, hogy nagy szükség van arra, amit a HiSchool nyújtani tud. A program nemcsak a diákokat, hanem a pedagógusokat is segíti. Másrészt, mert azt láttam, hogy ez egy olyan lelkes, önténtes csapat, akik emellett nagyon profik is, mind szakmailag, mind kommunikációjukban, így meggyőződésem volt, hogy kiemelkedő lesz, amit csinálnak.


- Neked mit ad ez a tevékenység, ez a csapat?

- Új kapcsolatokat, friss szemléletet, fejlődést. A HiCoachok jelentős része egy generációval alattam van, a gyerekem lehetne, szemléletükkel segítenek abban, hogy én is megújuljak. Amikor készülök egy mentorcoachingra vagy tréningre, az engem is inspirál, és a folyamat közben én magam is sokat tanulok a coachoktól.


- Miben speciális a pályaválasztást segítő coaching?

- Talán abban, hogy a fiatal ebben az esetben döntés előtt áll. A döntéscoachingnak vannak speciális eszközei, ezekben a folyamatokban gyakrabban alkalmazzuk ezeket. Ettől eltekintve ezek ugyanolyan coachingbeszélgetések, mint bármelyik másik, és közben ugyanúgy egyediek is, mint a többi coachingbeszélgetés.


- Hogyan éled meg a mentorcoaching alkalmakat?

- Feltöltenek. Inspirálnak. A HiSchool profizmusához tartozik, hogy a coachok felé elvárás a folyamatos önképzés. Ezzel együtt akárhány mentorcoachingot tartottam, a lelkesedést, a nyitottságot, a tanulásvágyat láttam, nem azt, hogy ez egy kötelező dolog.

Ez nagyon felvillanyozó nekem is, és egyben példaértékű. Akárhány éves gyakorlatom van, számomra is fontos az, hogy megújuljak, hogy rendszeresen ránézzek arra, hogy mit, s hogyan csinálok és tanuljak belőle.


- Ha egy jó tanácsot és egy jókívánságot adhatnál az önkéntes coachoknak, mik volnának azok?

- Távol áll tőlem ez a fajta tanácsadósdi, azt tudom megosztani, hogy nekem mi segített, és lehet, hogy ez nekik segít, de lehet, hogy nem.

Ami engem szakmailag igazán sokat lendített előre az a saját coachingjaimról készült felvételek elemzése. Érdemes tanulnunk a saját beszélgetéseinkből. Aki tudja, vegye fel, hallgassa vissza a coachingjait, elemezze, figyelje meg, mi az amit jól csinált, mi az, amit legközelebb másképpen tenne. Mi magunk is sokat tanulhatunk az ügyfeleinktől. Jó erre a fajta tanulásra is nyitottnak maradni, ezzel a rácsodálkozó kiváncsisággal jelen lenni a beszélgetésekben.

Mit kívánjak? ... Ti mit kívánnátok magatoknak?

Az önkénteseknek azt kívánom, hogy legyen sok örömük ebben a munkában. A diákoknak pedig azt, hogy a HiSchool csapata őrizze meg a lelkesedését, elszántságát, és minél több diákhoz jussanak el a pályadöntést segítő programjaikkal. Jelenlegi változó világunkban, úgy tűnik, a legfontosabb képesség a rugalmas alkalmazkodókészség, a reziliencia, úgyhogy ebből kívánok nektek, magunknak még egy jó adaggal.

127 views0 comments