Obreczán Brigitta

Amikor az egyik kedvenc tanárom bedobta az ötletet, hogy mehetnék kéttannyelvű, hatosztályos gimibe, csak a rémületet éreztem. Ott kell hagynom a barátaimat? És mindent angolul tanulni? Ááá, ez nekem biztos nem fog menni! Félelmetes volt és egyedül éreztem magam. És nem mentem. Ugyanezt éreztem, amikor a gimi végén a továbbtanulásról kellett dönteni: totális tanácstalanságot. Az amúgy is túlterhelt, bonyolult, érthetetlen időszakban annyira jó lett volna egy olyan tér, ahol valaki meghallgat, ítélkezés nélkül, és segít megfejteni merre is induljak. Ma már coachként abban segítelek, hogy te is megtaláld a saját utadat.